Régi internetezõk talán még emlékeznek Robzonra, aki a fizetõs lányügyekrõl szóló vitákban elég határozott álláspontot képviselt, a szeme láttára tönkrement életekrõl és gusztustalan pasikról írt. Képben volt, hiszen kidobóemberként dolgozott a nyugati határszélen mûködõ kuppantók egyikében.
A Jean-Cloude van Damme-ra emlékeztetõ külsejû sportoló négy év alatt többet látott az éjszakában, mint az átlagember egész életében. Belefogott más kalandokba is, majd egy idõ után jobbnak látta elhagyni az országot. 2003 nyarán meglátogattam õt, hogy elbeszélgessünk a régi idõkrõl.

Három éve is elmúlt, hogy utoljára megszólaltál a pénzen vett szerelem témájában. Változott azóta a véleményed?

Nem igazán. Szerintem nincs mocskosabb dolog annál, mint amikor egy faszi zsebregyûr némi stekszet, hogy elmenjen egy kuplerájba élvezkedni. Itt ugyanis a két ember azért találkozik, hogy megalázza magát. A kuncsaft a balfékségét bizonyítja, aki csak lóvéért tud csak dugni, a nõ pedig egy darab pinává degradálja magát, vagyis abból az életfunkciójából csinál pénzt, amivel még egy amõba is rendelkezik. Így képes megvalósítani magát.

Neked az egysejtûek jutnak eszedbe, ha meglátsz egy kívánatos nõt?

Ezen beszarsz, a nagyforgalmú helyeken nem a szép csajok mennek. Ahol én dolgoztam, oda rengeteg osztrák járt, közöttük fiatal, jósvádájú gyerekek, akiket egy diszkóban tízesével donganak körül a lányok. Mégis a legnépszerûbb egy Miskolcról lelépett, gót stílusú némber volt, nagyjából olyan, mint amilyennek a rajzfilmekben a kismalacot ábrázolják. Az ikszlábán fekete neccharisnya, a csüngõ hasára lógtak a csöcsei, a kukafedélre emlékeztetõ arca közepén a rúzzsal vastagon körbemázolt lyuk, na az volt a szája, de lyukak tátongtak a fogain is, ráadásul úgy tálalta magát, mintha egy elhagyott szarkafészket baszott volna a fejére valaki.
Na ez a nõ nagyon tudhatott valamit, mert volt olyan este, hogy tizenkétszer is elvitték õt, míg a bombázó csajok ott malmoztak a sarokban.
Ez a csaj csinálta a legtöbb pénzt, mégsem volt soha semmije. Bugyit, harisnyát is én vettem neki mert néha úgy nézett ki mint egy csavargó. Nem elég, hogy a huszonéves, jóképû osztrák csávó elvitte, a menet után még ott szorongatta is a szalonban, biztos a nagymamájára emlékeztette.
Volt hogy megkérdeztem egy-egy visszajáró fazont, miért pont ezt a csajt választotta, hát mind azt mondta, hogy ettõl nem lehet olyat kérni, amit ne csinálna meg. Szerintem a vendégeknek valami gondjuk volt. Az oké, hogy más az ízlésünk, node ennyire??

Elítéled, esetleg lenézed azt, aki megkíván egy ilyen - mondjuk úgy - érdekes jelenséget?

Nem ítélem el, csak meglep, bár egyszerûen nem tudom megérteni, egy jó srác hogyan lehet ekkora balfasz, hogy elmegy egy kupiba verébnek. És nem csak egyszer, hanem rendszeresen vissza is jár, pedig már akkor is szépen megkérték egy-egy kamatyolás árát. De itt nem is a pénzrõl van szó, hanem a verébségrõl, a balfaszságról.

Oké, mondjuk azt, hogy a szexuális piacon mindenre van igény. De mi a helyzet a szolgáltatókkal?

A lányok tipikus áldozatai ennek a szakmának. Robotszinten, akarat nékül dolgoztak a kupiban, de az utcán is.
Láttam olyat, hogy délben kirakták a csajokat az utcára, este beszedték, és a szemét strici pedig természetesnek vette, hogy az összes pénzt elszedi tõlük, hiszen megvette õket. Addig el sem jut a szerencsétlen lány, hogy letiplizhetne, mert nincsen benne akarat és nem veszi észre, hogy amit csináltatnak vele, az rossz.
Kurt Vonnegut valamelyik könyvében olvastam egy aberrált családról, ahol minden nap két gilisztát dugtak a gyerekek orrába, vasárnap csak egyet. A szerencsétlen gyerekek meg meg azért könyörögtek, hogy a hétköznapra esõ ünnepnap vasárnapnak számitson. Kábé ezen a szinten élnek és mozognak az útszéli kurvák.
A kupiba nem egy lecsúszásnak indult nõ jött azzal, hogy majd pénzt fog keresni és talpraáll. Szerencsétlen mind azt hitte, hogy a férjek majd mellette marad, hiszen felnõtt emberek módjára megbeszéltek mindent, úgy tervezték, az asszony néhány hónap alatt kihúzza a szarból az egész családot. A vége mindig az lett, hogy a nõ már akkor megutálta a férjét, amikor a mocskos burgenlandi paraszt turkált benne, de késõbb a férje is lenézte a munkája miatt, a végén pedig a várt nagy mani sem jött össze. Csak valami elbaszódott, de örökre.

Gondolom azzal nem számoltak, hogy le is kell adni belõle.

Nem errõl volt szó, csak a lányok többsége úgy gondolta, hogy hú, ez a pénz nagyon könnyen jött és el is verték három pillanat alatt. Jó helyük volt a lányoknak, megvédtük õket, korrektül bánt velük mindenki, a bevétel 70 százaléka náluk maradt, mégsem vitték semmire.
A négy év alatt egyetlen olyan nõvel sem találkoztam, aki össze tudott volna rakni egy kis tartalékot. Nem zárom ki, hogy vannak olyanok, akik meg tudnak állni a lejtõn és idõben abbahagyják, de én ilyet nem láttam. A legtöbb lány elkezdett szivattyúzni és rövid idõ alatt masszív alkoholista lett.
A kupiban a csajok összes emberi kapcsolata elvész. Idõvel hermetikusan elzárják magukat, egy fals, torz világ veszi körül õket, a valósággal meg elvesztik a kontaktust. Nekem nem kell elmagyarázni, milyen az éjszaka, négy évet töltöttem a sûrûjében.

Miért, milyen?

Ha nem pillangóként dolgozol benne, akkor mókás. Sok érdekes embert ismertem meg. Olyan lehetõségek nyíltak meg elõttem, amire korábban gondolni sem mertem volna. Ebben a világban nagyon díjazzák azt, ha valakinek van agya és megbízható. Én az átlag kidobónál azért értelmesebb vagyok.

Számít az ebben a szakmában?

Persze. De nekem másképp is kellett csinálnom, mert én kicsi vagyok, a 178 centimhez van 90 kiló tiszta izom rajtam.
Erõ helyett jobban mûködtek az apró trükkök. Jobb volt, ha azzal mentem a problémás vendéghez: - elnézést uram, egy hölgy keresi a bejáratnál - mire a pali elindul, a bejáratnál a kezébe nyomom a kabátját és viszlát, már kint is van az utcán.
Nyilván egy háromajtós szekrénnyel nem áll oda gizdáskodni senki, velem azért sokan bepróbálkoztak. Hetente hét napot dolgoztam, a hét fehér ingembõl hármat-négyet véresen vittem haza, és általában nem az én vérem volt rajta. Ehhez kellett a küzdõsportban felvett önfegyelem. A tulajnak nem a látványos cafrangolás kellett, hanem a rend.
Tudod, mindig van olyan, hogy a kemény gengszterképzõs gyerekek eleve azzal jönnek szórakozni, hogy figyeldmá, nehogy minket is ugyanugy lehúzzanak, mint hétköznapi verebeket. Akkor én ott álltam egyedül, szemben mondjuk négy ilyen alakkal. Eleinte fura volt, hogy a testem félt, de a tudatom nem. Mondjuk elkezdett reszketni a térdem, mert elöntött az adrenalin, anélkül hogy az agyam bepöccent volna. Késõbb rájöttem, hogy jobb ha direkt felhergelem magam, a felfokozott érzelmi állapotban a testem jobban felveszi az adrenalint, es elmaradnak a ciki tünetek.
De többnyire egy jól elhelyezett félmondattal el lehetett kerülni a balhét. A verebek nem balhéztak, kivéve ha egy problemásabb csávó megérzezte rajtam a megingást, vagy annyira részeg volt, hogy túl erõsnek érezte magát. Akkor elõforultak kegyetlen jelenetek.

Mikor kell egy vendéggel szemben intézkedni?

Amikor nekedmegy egy két fejjel magasabb ostoba zsiráf, aki a lábát is képtelen felemelni, mégis pont ott akarja megmutatni, milyen kemény gyerek, ahol senki sem kiváncsi rá.
Vagy a piás, aki nem tud viselkedni és hangoskodással vagy máshogyan zavarja a többi vendéget.
Az átlagvendégre ha kulturáltam rászóltam, akkor megfagyott a vér a seggében. Nem álltam le vitázni senkivel, mert a többiek szórakozását nem rontjuk el. Mindig megadtam az illetõnek a diszkrét visszavonulás lehetõségét, de ha nem élt vele, akkor menthetetlenül szorult. Akit én egyszer kitessékeltem, az többet nem jött vissza. Szeretett mindegyik tulaj, jó kidobó voltam, nem is túl állat, de nem is túl engedékeny.
Persze mondjuk egészen más egy orosz stricivel kell felvenni a félreértések fonalát és azt gombolyítgatni...

Jó, ezt hagyjuk. Voltak problémái a lányoknak is a kuncsaftokkal?

Ilyen jellegû nem, de hány olyan marha van, aki elhiszi, hogy sikerült kielégítenie a kurvát. Vagy mennyire gáz amelyik direkt erõlködik ezért. Vagy amelyik lelki kapcsolatot próbál építeni a csajszival. Vagy amelyik elõadja, hogy õ mekkora nagymenõ.
A lányok az ilyenen röhögnek, de nem mondhatják bele a baromarcába, hogy figyelj, ha ez igaz lenne, akkor csajok mennének hozzád, nem pedig te ácsingóznál itt a muffomra. Szegény lányok, hány ilyen faszt kell végighallgatniuk, akik egyszerûen képtelenek felfogni, hogy õk itt az 1003. sorbanálló senkik.
Az optimális vendég nem alkudozik hanem jattol, alkudozni a maximális luzerseg. Szoval az optimális vendég tiszta, nem extrázik, nem lelkizik, nem vetít, kicsi a pöcse és hamar elmegy. Emlékszem volt egy közel optimális, aktatáskás „üzletember“ ügyfelünk aki gallyra végzett 5 perc alatt, de abban benne volt a tusolás is. Imádták a csajok, ez volt álmaik netovábbja.
Amugy mi lehet mocskosabb egy kurva számára, mint a vendég?
Ha a vendégeknek valami kis minimális empátiájuk lenne, soha nem mennének kurvához. Egy normális faszi a nõt a tenyerén hordja, ha úriember, akkor nem okoz neki fájdalmat és nem tömködi bele a farkát, mikor az nem akarja.
Azt javaslom, az a kupijáró, aki oda van magától, egyszer képzelje el, hogy milyen lehet a lánynak az õ szerencsétlen, balfasz, kivörösödött, lihegõ pofáját közelrõl látni, miközben nyûglõdik rajta. Ha a lányt ez hidegen hagyná, vagy röhögtetne, az még oké lenne, de nem hagyja hidegen, hanem rühelli, utálja, ugyanis ennél szánalmasabb látvány nincs. Amúgy ezért is vonzódik nehány kurva a macsó-stricihez, mert pont az ellentettje a balfasz, undorító verébnek.

Nehéz lehet úgy szolgáltatni, hogy valaki undorodik a férfiaktól...

Ja, azért találkoztam olyannal, aki kurva létére szeretett dugni, ez azonban a ritka kivétel.
Elvétve akad néhány ápolt, kulturált fazon is, de a többség az nem ilyen. Gondold el, hogyan hatna rád, ha hónapokon keresztül tyúkszemes, büdös lábak, csatakos seggszõrök, ápolatlan szájak és fogak, meg kanálisszagú lehelletek jutnának neked. Ráadásul egy nõnek nehezebb, hiszen beléhatol valami mocskos, büdös dolog, amit egyetlen porcikája sem akar, de közben meg jó pofát kell vágnia hozzá.

Hova sorolnád a házat a lányok és a vendégek alapján?

Ez a felsõ középkategória volt, útszéli lányok nélkül. Egy ilyen bár az teljesen más, ez egy olyan kultúrkörnyezet ahol a jobb lányok dolgoznak, akik maguktól lerakják a lóvét. A bárban nem vásárolták a lányokat, sõt, a tulaj töbnnyire szóba sem áll a stricivel. Járt oda roma és orosz nagymester is, de az útról soha nem csempészték be a csajaikat. Jobb lányokat persze hoztak, de azok is tudták, mi a dolguk.
Az éjszakában nagy pénzek forognak és mindenki tudja, hogy az átbaszás nem mûködik, a kölcsönösen elõnyös üzlet pedig igen. Probléma esetén nincs kínos vita, egyezkedes. A tulaj szólt nekem: ha ez az alak legközelebb idejön, közöld vele, hogy mennyi a belépõ, mármint a vitatott lóvé, büntetés a sumákolásért vagy figyelmeztetés, nevezd ahogy akarod. Az illetõ ilyenkor vagy szó nélkül kipengette a mondott összeget, vagy örökre elhúzott mert tudta: semmi keresnivalója ebben a körben.

Sokat láthattál...

Igen és tudod, nehéz volt érzelmileg feldolgozni. Örülök hogy vége ennek a korszaknak. Igaz, hogy a kupi gyerekmatiné volt ahhoz képest, ami utána következett, de egyszer és mindenkorra vége. Itt élek külföldön, jó helyem van, kreatív munkát végzek, megbíznak bennem, én pedig igyekszem mindent elfelejteni.